Hogyan tesz boldoggá a Reiki?

Materialista nevelést kaptam nemcsak az iskolában, otthon is. Kisgyerekkoromtól rajongtam a természetért – nagyon érdekelt az is, amit az iskolában tanítottak róla, és végigsimogattam az összes kóbor kutyát és macskát. Otthonról a kételkedés képességét – és engedélyét – kaptam: nemcsak eltűrték, hanem buzdítottak is szüleim arra, hogy saját véleményem legyen, hogy ne fogadjam el feltétel nélkül a hivatalos tekintély igazát – még ha némelykor éppen az ő igazukat kérdőjeleztem is meg :-)

Tizenévesen kórházba kerültem: gyakran és erősen görcsölt a gyomrom. Kivizsgáltak, és mivel nem találtak semmit, végül szerelmi bánat címén pszichoszomatikusnak címkézték. Elültették a fejemben a gondolatot. Akkor tudtam meg, hogy lelki bajoktól testi tünetek alakulhatnak ki. Egyre több testi tünet, betegség hátterében láttam meg a lelki okokat nemcsak a magam, hanem más emberek esetében is.

Az egyetemen végre tanulhattam e folyamatok biokémiai és immunológiai hátteréről. Mégsem tanulmányaim, hanem egy személyes élmény segített megtalálni a „hiányzó láncszemet”.

Barátom már jó ideje győzködött az akupresszúra nagyszerűségéről. Egy alkalommal éppen náluk voltam, amikor rettenetes menstruációs görcsök törtek rám.
– Megnyomkodhatlak?
– Felőlem! Ennél rosszabb már nem lesz.
És ahogy hozzáért a lábszáramon egy ponthoz, a görcs azonnal oldódni kezdett! Ezen a ponton ;-) … nem, nem kezdtem hinni: természettudományos szemléletem nem változott. Megtapasztaltam egy módszer működőképességét, és ez felkeltette a kíváncsiságomat. Utánaolvastam, kísérleteztem – mint bármely természettudományos jelenség esetében teszi ezt minden természettudós. Nem mértem ki semmilyen sugárzást, csak a nyomkodás hatását vizsgáltam magamon. Működött. Azt kizártam, hogy a hitem gyógyított meg (a hit is nagy erő, de erről később), hiszen amikor először hatott az akupresszúra, nem hogy nem hittem benne, mégcsak nem is kértem a segítséget.

Ezután kezdtem el aikidózni, és ott olyan világképet kaptam, ami beleillett addigi tudásom rendszerébe, és megmagyarázott sok mindent, amire addig nem volt modellem. Erről mesélek majd következő bejegyzésemben.