Hogyan tesz boldoggá a Reiki?

Minden fiatal problémássá válik, ha nem akarja megvalósítani jóakarója (szülő, tanár, nevelő) terveit, ha nem hajlandó beállni a társadalom (azaz az öregek) által elvárt sorba.

Mit jelent ez a sor? Napi 8-12 órát dolgozik, rendesen adózik, tisztességesen él, gyerekeket nevel, és elmegy szavazni annak rendje és módja szerint. Megéri a nyugdíjas kort, egészséges marad, és nagyszülőként számíthat rá az egész család.

Miért nem akar beállni ebbe a sorba? Miért nem vonzó ez az élet? Azért, mert azok a felnőttek (öregek), akiket maga körül lát, nem boldogok – és ebben a sorban menetelnek!

Ennek ellenére valahogy minden generáció felnőtt, és nagyon sok fiatal állt be abba a bizonyos sorba, fiatalkori kilengéseik ellenére is.

Amíg van sor, addig ez így is lesz.
2010-ben hol a sor? Pontosabban hol a sor vége, ahová sorakozni lehetne?
Hiába egy szakma a kézben, ha nincs munkahely. Hiába egy diploma két nyelvvizsgával, ha a többieknek kettő, vagy több diplomájuk van, és három, vagy több nyelvet tudnak, mégsem találnak munkát?

Ha most boldogan élünk ketten két fizetésből, akkor hogyan fogunk élni az első baba születése után hárman, egy fizetésből? Mekkora életszínvonal esést jelent ez, és egyáltalán: mit kapok cserébe az áldozatvállalásért?

Egy kedves tanítványom (23) a következő választ adta arra a kérdésemre, hogy milyen jövőt tervez a gyermekeinek:

„Szeretnénk az asszonnyal azt elérni, hogy járja ki a nyolc osztályt, és ne az utcán nőjön fel, mint én. Azt is szeretnénk, hogy legyen rendes ruhája, és mindig ehessen annyit, amennyit akar. Jó lenne, ha szeretne olvasni, és tudna is, mert mi nem tanultuk meg ezt. Csak most látom be, hogy annak idején nagyobb szigorral eredményesebb lettem volna. Ha ő is segédmunkás lesz az jó, de inkább a maga ura legyen, ez a legfontosabb.”

Ez az alacsony végzettségű fiatal eljutott arra a szintre, ahová mindannyiunknak el kell jutni: felismerte, és szembenézett a saját eddigi hibáival, kitűzte a saját – valóban a saját – céljait, és elfogadta, hogy a gyerekei más, általa nem ismert úton boldogulhatnak.

Amikor a világ még lassabban változott, a szülők (nagyszülők) tapasztalatai még kisebb változtatásokkal alkalmazhatóak voltak a fiatalok számára. A mai tempó mellett egy nemzedék alatt annyit változik a világ, hogy a fiataloknak teljesen új, a szülők számára ismeretlen módon lehet csak boldogulniuk. Ezért a szülők segítő szerepe is megváltozott. Vajon észreveszik ezt?

Te hogyan segíted a gyerekeidet? Hogyan éled meg fiatalként az útkeresést? Kitől kapsz segítséget?