Hogyan tesz boldoggá a Reiki?

Akikkel a legtöbbet kell foglalkozni, a legtöbb energiát igénylik.
Röviden így határozható meg, hogy kik azok a gyerekek, akikre mindenki csak így gondol: a problémás gyerekek.

A csendes, visszahúzódó, jól irányítható kicsik az életsebességüknél fogva inkább közel állnak a szülők, gondozók sebességéhez, mint azok, akik több figyelmet igényelnek.
Ez a tulajdonságuk, és az együttműködő készségük kezdetektől fogva kényelmessé teszi velük az életet.
Szoptatások között alszanak, ébren is nyugodtak, jól tűrik a változást, és vidámak, mosolygósak. Ezek a gyerekek pont úgy viselkednek, ahogyan a tankönyvekben leírják, dac-korszak, kiskamasz-kor, kamasz kor, mindig csak a normálisnak mondható kilengésekkel.

Amennyiben a családi közeg és az iskola sebessége, hangulata kedvező, a jó gyerekből jó fiatal lesz, és jó szülő, és jó nagyszülő. Igazán jó kis élete lesz, tele jó élményekkel, nyugalommal, harmóniával.

Ha a család élete valamiért kizökken a nyugalomból, a helyzet azonnal megváltozik. A jó gyerekből egy csapásra idő- és energia-lekötő gyerek lesz, átkerül a problémás oldalra, amivel nagy káoszt indít el. Ráadásul nem is ő az elsődleges gondforrás, leginkább ő a családi tünethordozó. Leromlik a tanulmányi átlaga, folyamatos ellenállásba megy át, speciális szokásokat alakít ki, amikkel a szülők idegeire megy, és egyre távolabb kerül a számára egyre taszítóbb jó gyermeki léttől. Senki sem érti, hogy mitől vadult meg ez a szép kisgyerek, akire csak szomorúsággal és haraggal gondol mindenki.

Mindenki?

Korántsem! Nagyon sokan vannak, és egyre többen lesznek az ilyen gyerekek. Ez egyrészt a családok szétesésének gyorsulásával, a pénztelenséggel, másrészt a pedagógus-szülő együttműködés totális kudarcával magyarázható. Ebben a helyzetben akkora méretűre nő a felelősség, hogy azt senki sem tudja magára vállalni. Jó példát mutatni a gyereknek (nincs oktalan veszekedés, pótcselekvések, egymásra mutogatás), kimozdítani a számára előnytelen közegből (átíratni egy neki inkább való óvodába, iskolába), gondozni a tehetségét (kreatív foglalkoztatás, kézművesség, sport, zene, tánc), és őszintén örülni a sikereinek, amik sokszor csak évek múlva mutatkoznak.

Az egyik oldalon a szülő-iskola-társadalom-nagyvilág áll, a másikon a problémás gyerek..
A szülők jól látják ezt a helyzetet, és a belső hangjuk azt súgja, hogy ne engedjék a gyereket elveszni. Ugyanezt érzik a nevelők és a tanárok, akik minden évben tapasztalják, hogy úgy peregnek ki az ilyen típusú gyerekek a kezeik közül a semmibe, mint a homokszemek. Nem haragszanak, és nem szomorúak, csak tehetetlenek, fásultak. Sokszor a saját életük is egy csődtömeg, pedig jó példát kellene mutatniuk, nem hiteltelenséget és önmaguk számára is teljesíthetetlen követelményeket.

Mire a gyerek felismeri, hogy ő tud a leginkább segíteni önmagának, már jól elmagyarázták neki, hogy senki sem tudja önmagát kiráncigálni a sárból a saját hajánál fogva. Pedig ezt kellene csinálnia, de sokszor meg sem próbálja. Minek? Úgysem sikerülhet. Vagy mégis?

Ő valaha jónak indult, de letért erről az útról. A problémás gyerekek másik típusa eleve sok gonddal érkezett. Sokszor nem is tervezték a születését, vagy kezdetektől fogva útban volt. Tele lelki sérülésekkel, szeretetlenséggel, behozhatatlan hátrányokkal. Az ő élete lényegesen nehezebb, mert soha nem élte meg a boldogságot, elfogadást és a szabadságot.

Neki lényegesen nehezebb lesz az a mutatvány, hogy önerőből jusson egyről a kettőre. Átlagos, vagy az alatti tanulmányi eredmény, beilleszkedési gondok, önértékelési zavarok, és sok-sok konfliktus. Ez annak is óriási feladat lenne, akinek minden segítség rendelkezésére áll, és a képességei is jók.

Ismersz ilyen problémás gyerekeket? Netán magadra ismersz? Írd meg, milyen példákat, sikertörténeteket vagy esetleg elveszett embereket látsz magad körül!